2017. november 23., csütörtök

Bicikli, futócipő, versek

Furfangos felsorolás a cím, nem igaz?
Pedig van értelme, de van ám!
Már annyiszor mondtuk, hogy Könyves Kálmán birodalma igencsak sokszínű, sőt nem egyszer be is bizonyítottuk ezt az állítást tehetséges és sikeres diákjaink segítségével.
Nos, mára is jutott egy újabb színfolt.
Az alábbi képen látható fiatalember
Vizsy Domonkos
8. C osztályos diákunk,
aki itt éppen 
a diákolimpia döntőjében 
duatlonban nyert 
ezüstérmét és oklevelét 
mutatja be Őfelségének.
Domonkos a királynál...

... oklevele és érme
Domi azonban már eredményekkel is dicsekedhetne a királynak.
Idén Arany János születésnek 200. évfordulója alkalmából rengeteg kerületi, fővárosi és országos szavalóversenyt rendeztek. 

Ilyen volt a „Te aranyok Aranya!” elnevezésű országos szavalóverseny, melyet az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság közösen szervezett. 

Ezen a versenyen Domi 
a budapesti területi döntőben 
a zsúri különdíját nyerte el.

Szívből gratulálunk Dominak a kiváló eredményekhez!
A további versenyekhez sok sikert kívánunk!

2017. november 22., szerda

Akik kenterbe verték a Török Szultánt...

Aki olvasta Rejtő Jenő klasszikusait, az Elátkozott partot vagy a Három testőr Afrikábant, annak nem lehet kérdéses: 
a Török Szultán nem nagy ügy lenyomni, ha helyesírásról van szó.
Vagy mégis?
Az elmúlt héten immár hatodik alkalommal került sor a Könyves házi helyesírási-nyelvhelyességi versenyére, melyet a magyar nyelv napja alkalmából rendeztünk.
Idén is a korábbi években megszokott módon zajlott a megmérettetés: volt tollbamondás, igazán embert próbáló mondatokkal, volt helyesírási totó, és azt is be kellett bizonyítania a versenyzőinknek, hogy a magyar nyelv szókészletének igen érdekes eleminek jelentésével is tisztában vannak.
Az idei indulók nagyon keményen küzdöttek a helyezésekért, bár voltak vicces megoldásaink is.
Az izgalmas és nemes versengés eredményét ma ismertettük a résztvevőkkel.

Íme a győztesek:
Hetedikes korában nyerte meg először, 
gimnáziumi pályafutásának vége felé közeledve pedig szépen búcsúzott ettől a versenytől
Szegszárdi Máté 
12. C osztályos diákunk, 
aki idén is a legjobbnak bizonyult.
A győzelem pillanata

Máténak nem volt könnyű dolga, mert szorosan a nyomába érkezett meg a verseny végére
Vérten Virág
9. D osztályos diákunk,
és az az indulónk, aki a legizgatottabban várta az eredményeket:
Gáspár Brigitta tanárnő.
Ők ketten holtversenyben lettek a második helyezettek.
Az Igazgató úr gratulál Virágnak...

.... és Gáspár Brigitta tanárnőnek.
A harmadik helyet 
Bakkay Levente 
11. C osztályos diákunk szerezte meg, 
aki évek óta rendszeresen a dobogó valamelyik fokára küzdi fel magát.

A díjátadón megjelent győztesek. Igen elégedettnek látszanak. Joggal.
Szívből gratulálunk nemcsak a győzteseknek, 
hanem mindenkinek, 
aki bátran vállalta ezt a nem mindennapi megmérettetést!

Te, aki idén nem jelentkeztél erre a versenyre,
tudtad volna hogyan kell leírni a Jászai Mari-díjat, 
vagy az Andorrai Fejedelemséget,
vagy hogy hogyan írjuk Apáczai Csere János nevét, 
vagy hogy mit jelent a televény
vagy hogy mit csinál, aki impregnál,
esetleg, hogy ki a kolompár vagy a barista?
Nos ha a fenti kérdés mindegyikére igen a válaszod, 
akkor van egy kérdésünk és egy jó hírünk.
A kérdés:
Miért nem jöttél te is a versenyre????
A jó hír:
Verseny lesz jövőre is, 
el ne mulasszátok, 
mert nagy buli!

2017. november 21., kedd

Színházba járni jó

Színházba járni jó.
Macskajáték.
Örkény Színház.
Mácsai Pál rendezése.

A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép...Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-   egynéhány évesek.”
(Örkény István)

A Macskajáték – mint a remekművek mind – kortalan. Nem számít, hogy hogyan él Giza „nyugaton”, és mennyire kisszerű a többiek élete itt, a szocializmusban. Emberi sorsok, akár a mieink.

A színpadkép végtelenül lecsupaszított: koszos, üres falak, három radiátor, egy lemezjátszó és néhány szék. A székek pozicionálása segíti a tér áthidalását. De igazából ez nem is annyira fontos. Ami számít, az a szereplők párbeszédében van. A múlt kinek kinek másként való felidézése és a jelen történéseinek megosztása. 


Így ismerjük meg Orbánnét, aki soha nem adta fel, (Pogány Judit „belakja” az egész teret: fáradhatatlan dinamizmusa mindent elhitet velünk) - és nem teszi most sem: perlekedik, vitatkozik, hízeleg és ha kell füllent is. Hiszen nagyon fontos neki, hogy Giza jóváhagyja az ő szerteszét életét. Giza, aki hosszú ideje tolószékhez kötött, de ő a nővér, s ő a tanúja a valaha Szolnok megye szépeiként ismert Szkalla-lányok gyönyörűséges múltjának. Molnár Piroska egy székben ülve lélegzetelállító játékot nyújt: csak ül, keze mozdul, figyel, hallgat, arca rezdül, szeme rebben és más árnyalata lesz a jelenetnek. A jelen pedig a réges-régi szerelem őrzése, bármilyen is már, s ennek elvesztése Paula, a barátnő árulása következtében.



Szerelmi történet tehát. Szerelem és vágyakozás. Szerelem és csalódás. Barátság. És csalódás. Árulás.
Asszonyok. Mind egyedül.
Asszonyok. Vágyakkal. Megélt vagy elfojtott vágyakkal. Kihűlt vagy akaró vágyakkal.
Asszonyok. Múlttal, emlékekkel, a fiatalság ködbe vesző, megfakult, már inkább csak fekete-fehér képeivel. Ki így, ki úgy.
De mindenképpen emelt fővel. Vállalva önmagát. Mert mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Ez az élet.

A parádés szereposztás alakításai – melyet Mácsai Pál rendezése tökéletesen kiszolgált - minden pillanatban különleges élményt nyújtottak: Kerekes Éva Egérkéje a szívfacsaró szánalomtól a nevetésig, Békés Itala törékeny alakja a megfellebbezhetetlen anyai kapcsolatot, Csomós Mari Paulája a hamis álarcú barátnőt, Jordán Tamás Csermlényi Viktora pedig a lecsúszott, szétesett, de romjaiban is hódító lovagot, a férfit hozta elénk.




Végül: Örkény az Örkény. Egy mondat a darabból, mely szintén lehetőséget ad „az élet értelmén” való töprengésre:


Ha egy szardíniás dobozt bedobunk a tengerbe – jó lesz a halaknak?

2017. november 20., hétfő

Akik a király hírnevét öregbítik...

A címben említett csoportba jó pár Könyves-diák bekerült már az elmúlt évek során. 
Sőt, vannak "visszaesők" is közöttük jó néhányan!
Például
Deák Csilla (10. B)
és
Szabó Petra (11. D),
akik már tavaly is
szerepeltek a blog hasábjain tánceredményeikkel.
Nos a lányok idén is harcba szállnak az országos döntőbe jutásért, s úgy néz ki, jó úton haladnak.
Októberben egy területi versenyen felnőtt kisformáció kategóriában
III. helyezést szereztek,
majd novemberben tovább meneteltek, s egy újabb versenyen már a
II. helyezettek lettek.
Csilla és Petra a király társaságában az októberi serleggel, oklevéllel és éremmel, ...

... majd novemberben újabb díjakkal az egyre szélesebben vigyorgó királlyal

Nagyon drukkolunk a lányoknak, és várjuk a további jó híreket!



2017. november 8., szerda

A Török Szultán helyesírása

"A Török Szultán már két napja nem ment ki az utcára, mert valaki ellopta a nadrágját. Ezt a ruhadarabot nehéz nélkülözni, ha valaki sétálni megy.
Mi a tanulság ebből?
Nem tudom."
Így kezdődik Rejtő Jenő halhatatlan remekműve, az Elátkozott part, melynek egyik főszereplője és egyben narrátora, Csülök vág bele ilyen hirtelen a történetbe.
A Török Szultán később is felbukkan majd a történetben, elsősorban a folyamatosan küldözgetett leveleivel egyengetve a főhősök útját. 
De milyen levelekkel!
Íme egy:
(A kép a Korcsmáros Pál által rajzolt képregényben szerepel.)

Ha nekem van nadrágod (vagy szoknyád), 
és csak egy pirinyót is jobb a helyesírásod mint a fenti levél írójának, 
ráadásul van 30-40  perc ráérő időd
2017. november 15-én, szerdán,
akkor mi
pont
TÉGED
várunk
a Könyves immár hagyományos helyesírási versenyén,
melyet a magyar nyelv napja alkalmából rendezünk.
Ha érdekel a dolog, 
és le akarod pipálni magát a Török Szultánt,
akkor jelentkezz magyartanárodnál még a héten!

2017. október 27., péntek

Isten veled, Dénes!

Feldolgozhatatlanul, lesújtóan fájdalmas hírt sodort elénk az élet. Molnár Dénes, iskolánk idén júniusban végzett diákja október 24-én meghalt. 
Tizenkilenc év adatott a számára.

Ismerjük az ilyenkor használatos, többé-kevésbé közhellyé alakuló fordulatokat, de ha van valami, ami a legmélyebben igaz volt Dénesre, hogy hősiesen, bátran, panaszszó nélkül viselte azt a mérhetetlenül sok szenvedést, amiben, kisebb megszakításokkal, hat esztendőn keresztül része volt. Az évek során szoros kapcsolatba kerültem a családdal, így nagy bizonyossággal állíthatom ezt. 

A Könyves sok tanára tanította Őt, évfolyamtársak, iskolatársak ismerték - volt, aki közelebbről, volt, aki távolabbról volt tanúja a mély csüggedésnek és a fel-fel csillanó reménynek, ami a betegségét kísérte. 
Dénes még kiváló eredménnyel leérettségizett, és felvették az ELTE BTK skandinavisztika szakára. 
Az egyetemet már nem kezdhette el, hisz őszre legyűrte a betegség.
Az elmúlás könyörtelenségével szemben talán nincs jelentősége, mégis fontosnak tartom leírni: nagyszerű fiú volt, valóban értékes ember. 
Szerettük Őt, kedvességéért, önzetlenségéért, tartásáért, csendes bölcsességéért. 
Hiányzik. 
Hiányozni fog.
Hálát érzek azért, hogy az osztályfőnöke lehettem, hogy ismerhettem, taníthattam Őt. 

Dénes búcsúztatása 2017. november 3-án lesz a Megyeri úti temető 1-es ravatalozójában.
Balla Réka

2017. október 23., hétfő

Október 23.


„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” John F. Kennedy (1960)

„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat” Albert Camus (1957)

"...A három szín lobogó mellé
tegyetek három esküvést!
Sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét.


S fogadalmat, te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér!"
(Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán)




Sinka István: Üdv néked Ifjúság
(1956. október 26.)

Üdv néked, Ifjúság! Üdvöz légy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyt adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így az önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
… Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezerévben
vérrel és vassal tanítsa zsarnokát!


A Könyves idei megemlékezéséről a fotókat Zsolnai Dorottya (12. A) készítette. Neki is és minden közreműködőnek ezúton is köszönjük a segítséget! Valódi csapatmunka volt.
(További fotók itt.)