2017. április 24., hétfő

Egy kis kémia...

Könyves Kálmán király birodalmának sok, igen színes egyénisége akad. Ma bemutatandó két diákunk is közülük való. Mind a ketten előfordultak már a blog bejegyzéseiben korábban is: ők a kémia szerelmesei, de ami még ennél is fontosabb: értenek is hozzá, ráadásul nem is akárhogyan.
Pilter Lilla 9. C
és
Fekete Dániel 10. A
osztályos diákunk
azért látogathatott el őfelségéhez, mert a
Curie Kémia Emlékverseny Területi döntőjén
igen eredményesen szerepeltek.
Mind a ketten Csiki-Faludi Andrea tanárnő tanítványai.
Mindhármuknak sok szeretettel gratulálunk!
Dani és Lilla emléklapjukkal a királynál

Bár őfelsége számára jól láthatóan teljesen ismeretlen a kémia fogalma, 
a két ifjú ember ismerős lehetett neki, mert igen elégedettnek tűnt.
Van is rá oka, sőt mostanában egyre több oka is.
Hogy mik ezek a további okok...?
Erről majd legközelebb.
Ma: éljen a kémia!

2017. április 11., kedd

A költészet napján

1964 óta József Attila születésnapján a magyar költészetet ünnepeljük.
A Könyvesben régi, szép hagyományunkat folytatva ma együtt szavaltak diákok és tanárok a Díszteremben. Szombati kirándulásunk méltó felidézése volt a műsor Arany János-blokkja, sőt Ady Endre alakját is felidéztük egy vers erejéig. A hagyományokhoz híven az idegen nyelvi alkotások sem hiányozhattak a költemények közül.
Zsolnai Dorottya fotója (11. A osztály)
Az idei műsorban ezeket a verseket hallottuk / mondtuk:
József Attila: Április 11
József Attila: Bolyongok
Juhász Gyula: Arany Jánoshoz
Arany János: Kertben
Arany János Visszatekintés
Arany János Itthon
Arany János: Juliska elbujdosása
Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
Lawrence Ferlinghetti: Dog
Vicotr Hugo: Attante
Eugenio Montale: A questo punto
Viszockij: Én nem szeretem
Heivi Juvonen: Touhilippi ja lähde
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Pilinszky János: Mielőtt
Ady Endre: Ember az embertelenségben

Az ünnep tiszteletére álljon itt egy vers József Attilától!

József Attila: Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél, 
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

A műsor során Zsolnai Dorottya (11. A) készített képeket, ezeket itt láthatod.
Ezúton is köszönjük Dóri munkáját!

2017. április 9., vasárnap

A "200 Arany" nyomában

Az egyáltalán nem csonka torony
Az idei Arany János-év apropóján a Könyves néhány vállalkozó kedvű, diákjának, tanárának, azok családtagjainak, barátainak, üzletfeleinek kis csoportja április 8-án egynapos kiránduláson vett részt. Az elsődleges úti célunk Nagyszalonta, Arany János szülővárosa volt, de ha már irodalmi nyomokon indultunk el, hát útba ejtettük Nagyváradot is, megemlékezve kicsit Ady Endréről is.
Nagyszalontán először a "csonka tornyot" látogattuk meg, ami ugyan torony, de 1899 óta bizony már nem csonka, mivel az Arany János Emlékbizottság a költő fiának, Arany Lászlónak a segítségével helyre állíttatta, hogy méltó helyet biztosíthassanak a költő hagyatékának. Ez a hagyaték látható a torony négy szintjén berendezett kiállításon. Ha a negyedik szintig mászik valaki, az kereken 100 lépcsőt jelent, de a kiállítás nagyon érdekes, megéri a fáradtságot. Csak hogy két példát említsünk: szemfüles tárlónézegető útitársaink észrevettek egy levelet, amelyet Arany János mint az Akadémia titkára írt Charles Darwinnak, s értesítette őt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ún. külső tagjává kívánja választani a brit tudóst. A másik érdekesség egy tárgy: az Arany-család kávéfőzője, ami azok közé a kiállítási tárgyak közé tartozik, melyek emberközelivé tesznek egy-egy művészt, és éppen ezért olyan meghatóak.
A torony után az Arany emlékház következett. Az épület nem az eredeti, már Arany életében leégett a család háza, de a porta az ugyanaz. A helyiek még mindig úgy emlegetik: az Arany-porta. Van azonban olyan dolog ezen a portán, ami köthető a költő gyerekkorához: a kút forrása még ugyanaz, a kertben található eperfa pedig az eredeti "leszármazottja", s ahogy kedves kalauzunk hangsúlyozta: ennek ugyanazok a génjei mint az Arany korában itt terpeszkedő fáé. Az emlékházban berendezett kiállítás azokat a körülményeket igyekezett felidézni, melyek 1817-ben, a költő születésekor is meglehettek. Hangulatos kiállítás, egy gyönyörűen kialakított tájházban.
A Könyves delegációja az alatt a bizonyos eperfa alatt. (Ez az eredeti fa dédunokája.)
Az Arany-portától egy rövid idézettel és koszorúzással búcsúztunk, majd visszafelé menet megálltunk Szalonta kis szoborkertjében, ami egy Könyveses diák vagy tanár számára több érdekességgel szolgál, mint az átlag látogatónak. A parkban 5 szobor található: Arany Jánosé, Zilahy Lajosé, Sinka Istváné, Kiss István szobrászművészé és Kulin György csillagászé. Ők mindannyian Szalonta szülöttei. De hol van itt a Könyves? Nos, Kiss István szobrászművész Könyves-diák volt, ő készítette a főlépcsőn lévő szobrot is, amely előtt olyan sok tehetséges diákunk állt már boldogon vigyorogva. De itt nincs vége. Kulin György (akinek a Szalontán látható szobra szintén Kiss István alkotása) a Könyvesben tanított 3 tanéven keresztül, neki köszönheti iskolánk a csillagvizsgálót és az első távcsövünket. Erre emlékezve itt is koszorúztunk, és az Igazgató úr szavaival kicsit fel is idéztük a Tanár Úr alakját.

Utunk következő állomása Nagyvárad volt, ahol az időnkből csak annyira futotta, hogy Ady Endre nyomait kutatva felkerestük két legkedveltebb kávéházát, bebarangolva az egykor bizonyára impozáns és pezsgő szellemi-kulturális életű város szívét.


A közel 700 km-es buszos kirándulásunk mindenkit próbára tevő unalmát irodalmi és történelmi feladatokkal, szójátékkal, kvízzel próbáltuk elviselhetővé tenni mindenki számára. Elmondhatjuk, hogy sikerrel jártunk: fáradtan, de nagyon jó kedvűen érkezett haza a Könyves maroknyi kis csapata.
Köszönet az ötletért és a szervezésért
P. Szabó Melinda tanárnőnek!
Csendben szeretnénk jelezni,
hogy volnának még ötleteink,
s úgy tűnik, igény is volna hasonló jellegű "erőpróbákra"...

Fényképek az útról itt!

2017. április 5., szerda

Bi-bip!!!

Ha ismerős a címbeli kiáltás, aligha fogsz meglepődni az alábbi jó híren. 
 Mert Könyves Kálmán sokszínű birodalmában 
még növendék gyalogkakukkok s akadnak, 
méghozzá szép számmal. 
Íme a mai felhozatal:
A kerületi atlétikai bajnokságon 
leány 800 méteres síkfutásban 
egyéniben 
I.helyezett lett 
Daróczi Bianka 
8.c. osztályos tanuló.

Ugyanezen a kerületi atlétikai bajnokságon 
leány 800 méteres síkfutásban 
csapatban 
III. helyezett lett a Könyves alábbi gárdája:
Horváth Fanni 7.d
Csongor Alexandra 7.d.
Daróczi Bianka 8.c. és
Nyitrai Csenge 8.c. 
osztályos tanulók. 
A csapat a királynál is járt (természetesen)
 Gratulálunk minden résztvevőknek 
és a Könyvesesek felkészítő tanárának, 
Bóta Henriette tanárnőnek!

2017. április 4., kedd

Színházba járni jó - Shakespeare: Téli rege

Színházba járni jó.
Mindig.
William Shakespeare: Téli rege. 
Szabó T. Anna gyönyörű fordításában.
Radnóti Színház. 





Téli rege. Vagyis mese. Ha mese, akkor minden lehetséges - hol volt, hol nem volt, hol itt vagyunk, hol amott, hol ekkor, hol meg sokkal később. Miért is ne?
„Az idő fordul, minden fejre áll,
a halál élet, az élet halál –
s hogy ki lesz alul és ki lesz fölül?
Majd szép sorjában minden kiderül.”  


A Téli rege Shakespeare késői műve. S mint a kései művekből mind: sok-sok tapasztalat, bölcsesség, derűs megbocsájtás sugárzik. 
A színpadra állítás (Valló Péter) központi motívuma az idő (Bálint András).



Az idő, mely hol gyorsan jár, hol meg lassan, hol elfeledtet, hol meg felidéz. És a végén talán helyretesz mindent. A mese szereplői gyarló, s így igazi emberek: szeretnek és féltékenyek. Egyikükből zsarnok lesz és nem képes már tisztán látni – bárki is mondja neki, hogy téved – nem hiszi el. Gyűlöl és bosszúért liheg. Bosszúért akkor is, ha elveszít mindent. És a király elveszít mindent. Nem hisz a jóslatnak sem, ahogy Kreón sem hitt annakidején Theiresziász jóslatának, és elveszített mindent.  Ez a téli rege azonban két idősíkban mozog, mintha a bölcs Shakespeare ismervén az időt nem engedhetné meg, hogy tragédia zárja a mesét. Elrepít minket tizenhat évvel későbbre, és mindenre gyógyírt ad az idő. Minden rosszat elfelejthetünk, akit holtnak hittünk, újra él – és az élet kap még egy lehetőséget. Hogy szeressék az életet és szerethessék egymást. Ne gyűlölködjenek, örüljenek, hogy visszakapták azt, amit gyarlón elveszejtettek egyszer. Az idő… hol lassan jár, hol gyorsan. Megtréfál minket. Megsebez minket. És végén sebtapaszt ragaszt minden még be nem gyógyult sebünkre.

Perspektivikusan szűkülő színpadkép. Gyönyörű modern díszlet, átlátszó, plexi falak és bútorok, köremelvény, s egy hatalmas homokóra. Pereg, pereg, pereg az idő, a homokóra szemei néha hópelyhekké válnak – hiszen ez egy téli rege. Téli, mert télen van idő mesélni. Shakespeare korában az emberek még együtt éltek a természettel: munka napkeltétől napnyugtáig. Az év ritmusa az évszakokkal harmonizált: az aktív időszak tavasztól őszig tartott. Télen a természet megpihent és az emberek teste is megpihenhetett. Ekkor volt idejük a szellemüket táplálni: volt idejük mesélni: téli regét, téli mesét. Elmondani újra és átélni újra a történeteket: szenvedélyről, szerelemről, gyűlöletről, haragról, bosszúról, megbocsátásról, regéket, amelyeket az idő már megszépített. 



Egy röpke pillanatig mi kései nézők is elfeledhetjük, hogy az idő csak halad, halad - visszafordíthatatlan,  kereke soha meg nem áll.

A Radnóti színészei most is remekeltek.

A dramaturg Morcsányi Géza
– tudjuk ki Ő, ugye? 


Nevettünk és megrendültünk.
Jó este volt. 


2017. március 30., csütörtök

A szobor megszólalt...

Könyves Kálmán szobra a főlépcső központi helyén ma nagyon különösen kezdett viselkedni. 
Többek egybehangzó beszámolója szerint őfelsége egész nap dünnyögött magában. 
Néhány szemfüles és nem kevésbé bátor arra járónak köszönhetően sikerült ebből a mai dünnyögéssorozatból néhány pillanatot elcsípnünk...
Megérte a kockázatot, mert végül elképesztő dolgot tapasztaltunk.
Figyeljetek csak!






Nos, ha a király dörmögése rád is vonatkozik, akkor sürgősen szedd a lábadat, 
spuri az igazgatóhelyettesi irodába, 
mert ha lemaradsz, soha nem fogod megtudni, 
milyen is egy igazi Könyveses biciklistábor 
Szatmár-Bereg megyében!
Ha a Föld lakosságának azon maroknyi részéhez tartozol, aki érti ezt a képet, akkor te már biztosan jelentkeztél az idei nyár legnagyobb eseményére. Ha nem tudod, mi ez, még van esélyed, hogy megszerezd ezt a túléléshez elengedhetetlen tudást és élettapasztalatot.
CSAK GYERE MÁR JELENTKEZNI!
Ha lemaradsz, az utódaid hét évszázadig járhatnak lesütött szemekkel szégyenükben. 
Kell ez neked?
Na ugye!
Nincs más dolgod, mint a Könyvesben a zöld biciklis táblákat követni, amire az van írva
VÁSÁROSNAMÉNY.
Igyekezz! 
Várunk! 
De már nem sokáig!

2017. március 28., kedd

Gedeon-napi újság

Már 3-4 nap is eltelt azóta, hogy újabb Könyves-diák sikeréről hallottunk volna.
Őfelsége kezdett kissé aggódni, no nem azon, hogy nincsenek eredmények, hanem azon, hogy hűséges alattvalói róla felejtkeztek meg, és rajta kívül már mindenki minden jó hírről értesült.
Szerencsére ma végre sikerült megnyugtatni őfelségét, hiszen látogatója volt, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel.
Könyves Kálmán mai látogatója
Keresztes Lilla, 8. D osztályos diákunk volt,
aki az országos diákolimpián
tollaslabdában
ezüstérmet szerzett.
Lilla és az ismét boldog Kálmán király
 Nagyon sok szeretettel gratulálunk Lillának,
kívánunk neki további sikereket!

Egyúttal bemutatjuk, mit jelent a kapcsolt reklám kifejezés is. Látjátok a szobor talpazatát?
Nem jut erről eszetekbe valami?
Például egy határidő...?
Pedig jó lenne!
Gondolkozz!
És jelentkezz!