"Megint elvesztettünk Valakit. Meghalt iskolánk volt igazgatója, Krug
Ferenc. A halál híre mindig mellbe ver, a döbbenettől és fájdalomtól inkább elakad a hang. Pedig nemrég találkoztunk…. Vagy mégsem? Már évek óta nem futottunk össze személyesen, s mégis… Egy-egy beszélgetés a tanáriban közénk idézte őt. Hogy is volt az ő igazgatósága alatt?
Milyen fordulattal mondta? S amikor belekezdett beszédébe… És ahogy jellegzetes mozdulatával megfogta szemüvegét. Megfontoltan, kissé félrehajtott fejjel ballag az iskola folyosóján.
Ma már az emlékezők csapata is fogyatkozóban van. Lassan a nyugdíjas kollégákkal kell összefutni egy-egy emlékfutamért. S eljön majd az az idő is, amikor már a tablókat böngészve fedezik fel arcát, nevét úgy, mint egykori igazgatóinkét.
Vezetőként bevezetője volt a fakultációs rendszernek, beindította a hatosztályos gimnáziumi képzést, a humán osztályt, az ének-zene és rajztagozatot, ösztönözte a nyelvvizsgát eredményező nyelvi képzést, örömmel fogadta a külföldről érkező tanárokat. Az ő támogatásával formálódott a koncertek hagyománya. A sort nyilván hosszan lehetne folytatni. A politikai és gazdasági értelemben is gyorsan változó Magyarországon mindig a kínálkozó lehetőségeket próbálta megragadni. Nagy figyelmet fordított a tantestület korosztályi összetételére, tudatosan fiatalította a gárdát, de támogatta az idősebbek pályán maradását is. S mindenkit a maga csendes módján támogatott abban, hogy azzal foglalkozzon, ami érdekli. Sokszínűségünket is részben e mentalitásnak köszönhetjük. Egy intézményben nyomot hagyni keveseknek sikerül. Neki igen.
Igazgató Úr! Kedves Feri! Köszönjük, hogy voltál velünk, voltál nekünk."
(Szakonyiné Cseri Bogáta)
(Forrás: www.kkg.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése