2017. április 9., vasárnap

A "200 Arany" nyomában

Az egyáltalán nem csonka torony
Az idei Arany János-év apropóján a Könyves néhány vállalkozó kedvű, diákjának, tanárának, azok családtagjainak, barátainak, üzletfeleinek kis csoportja április 8-án egynapos kiránduláson vett részt. Az elsődleges úti célunk Nagyszalonta, Arany János szülővárosa volt, de ha már irodalmi nyomokon indultunk el, hát útba ejtettük Nagyváradot is, megemlékezve kicsit Ady Endréről is.
Nagyszalontán először a "csonka tornyot" látogattuk meg, ami ugyan torony, de 1899 óta bizony már nem csonka, mivel az Arany János Emlékbizottság a költő fiának, Arany Lászlónak a segítségével helyre állíttatta, hogy méltó helyet biztosíthassanak a költő hagyatékának. Ez a hagyaték látható a torony négy szintjén berendezett kiállításon. Ha a negyedik szintig mászik valaki, az kereken 100 lépcsőt jelent, de a kiállítás nagyon érdekes, megéri a fáradtságot. Csak hogy két példát említsünk: szemfüles tárlónézegető útitársaink észrevettek egy levelet, amelyet Arany János mint az Akadémia titkára írt Charles Darwinnak, s értesítette őt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ún. külső tagjává kívánja választani a brit tudóst. A másik érdekesség egy tárgy: az Arany-család kávéfőzője, ami azok közé a kiállítási tárgyak közé tartozik, melyek emberközelivé tesznek egy-egy művészt, és éppen ezért olyan meghatóak.
A torony után az Arany emlékház következett. Az épület nem az eredeti, már Arany életében leégett a család háza, de a porta az ugyanaz. A helyiek még mindig úgy emlegetik: az Arany-porta. Van azonban olyan dolog ezen a portán, ami köthető a költő gyerekkorához: a kút forrása még ugyanaz, a kertben található eperfa pedig az eredeti "leszármazottja", s ahogy kedves kalauzunk hangsúlyozta: ennek ugyanazok a génjei mint az Arany korában itt terpeszkedő fáé. Az emlékházban berendezett kiállítás azokat a körülményeket igyekezett felidézni, melyek 1817-ben, a költő születésekor is meglehettek. Hangulatos kiállítás, egy gyönyörűen kialakított tájházban.
A Könyves delegációja az alatt a bizonyos eperfa alatt. (Ez az eredeti fa dédunokája.)
Az Arany-portától egy rövid idézettel és koszorúzással búcsúztunk, majd visszafelé menet megálltunk Szalonta kis szoborkertjében, ami egy Könyveses diák vagy tanár számára több érdekességgel szolgál, mint az átlag látogatónak. A parkban 5 szobor található: Arany Jánosé, Zilahy Lajosé, Sinka Istváné, Kiss István szobrászművészé és Kulin György csillagászé. Ők mindannyian Szalonta szülöttei. De hol van itt a Könyves? Nos, Kiss István szobrászművész Könyves-diák volt, ő készítette a főlépcsőn lévő szobrot is, amely előtt olyan sok tehetséges diákunk állt már boldogon vigyorogva. De itt nincs vége. Kulin György (akinek a Szalontán látható szobra szintén Kiss István alkotása) a Könyvesben tanított 3 tanéven keresztül, neki köszönheti iskolánk a csillagvizsgálót és az első távcsövünket. Erre emlékezve itt is koszorúztunk, és az Igazgató úr szavaival kicsit fel is idéztük a Tanár Úr alakját.

Utunk következő állomása Nagyvárad volt, ahol az időnkből csak annyira futotta, hogy Ady Endre nyomait kutatva felkerestük két legkedveltebb kávéházát, bebarangolva az egykor bizonyára impozáns és pezsgő szellemi-kulturális életű város szívét.


A közel 700 km-es buszos kirándulásunk mindenkit próbára tevő unalmát irodalmi és történelmi feladatokkal, szójátékkal, kvízzel próbáltuk elviselhetővé tenni mindenki számára. Elmondhatjuk, hogy sikerrel jártunk: fáradtan, de nagyon jó kedvűen érkezett haza a Könyves maroknyi kis csapata.
Köszönet az ötletért és a szervezésért
P. Szabó Melinda tanárnőnek!
Csendben szeretnénk jelezni,
hogy volnának még ötleteink,
s úgy tűnik, igény is volna hasonló jellegű "erőpróbákra"...

Fényképek az útról itt!

1 megjegyzés:

  1. Akibe belebotlottunk, és mesélt nekünk a szobrok kapcsán Nagyszalontáról, Dánielisz Endre volt, helyi Arany János-kutató, volt múzeumigazgató, tanár! :)

    VálaszTörlés