Február 25.

Az "Emlékezés asztala" a Könyvesben

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJÁt. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

(Forrás: itt!)

A Könyvesben idén az eddigiektől eltérő módon emlékezhettek meg a diákok a kommunista diktatúra áldozatairól.

Napokkal az évforduló előtt különböző feladatokat kaptak. Voltak osztályok, akiknek meg kellett fogalmaznia, mit tudnak a kommunizmusról; voltak, akiknek a kor ismertebb szereplőiről, helyszíneiről kellett összeszedniük ismereteiket; a 12. évfolyamosok pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét olvasták el, és beszélgettek róla.

Ezeken kívül minden osztály összegyűjtött sok-sok vers-, novella-, regény-, illetve filmcímet, melyek mindegyike erről a korszakról szól. Az így létrejött jegyzeteket, gyűjtéseket pénteken az iskola folyosóján láthatták viszont az osztályok, ahol a saját munkájukon kívül a többiekével is megismerkedhettek.

A megemlékezés ötlete és megszervezése Berecz Andrea tanárnő munkája.

A fal a diákok munkáival

Ami a falon volt...

... és akik nézegették

A nap során az iskolarádióban egy rövid emlékezőbeszéd is elhangzott. Íme!

Emlékeztek? Jó néhány nappal ezelőtt osztályfőnöki órán elkezdtetek egy kis gyűjtőmunkát arról, hogy mi a kommunizmus, ki volt Lenin meg Sztálin, mit tudtok a GULAG-ról vagy, hogy a kedves mátrai falucska hogyan kerül a képbe. A 12-esek pedig elgondolkodtak – lehet nem is először – Illyés Gyula idegek húrjaiként kifeszített versmondatán.

Kutakodásaitok eredményeként találkoztatok klasszikus műalkotásokkal, George Orwell regényeivel, vagy Bacsó Péter Tanú című filmjével. Ezeket a gyűjtéseket, fogalmazásokat olvashatjátok ma a földszinti folyosón.

Hogy miért is voltak ezek a feladatok? Hogy lélekben, gondolkodásban közelítsünk egy naphoz, amelynek emlékére reggel óta ég a gyertya az emlékezés asztalán az aulában.

 Ez a nap február 25-e, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja.

1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd  a moszkvai központi börtönben.

A politikus letartóztatása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt a Szovjetunió támogatásával kiépítette a totális egypárti diktatúrát. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok eltiprásának jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte.
Ha figyeltek, akkor a napokban ezzel a tragikus időszakkal kapcsolatban sok számot fogtok hallani az áldozatokról. A kivégzettekről, az éhínségben, kényszermunkatáborban elhunyt áldozatok számáról. A becslések mindig tévedhetnek. Kelet-Közép-Európában egymillióra becsülik. De a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Rájuk emlékeztetek, amikor elgondolkodtatok azon, mi mindent ismertek abból a korból. Emlékezzetek rájuk azzal, hogy megismeritek egymás gondolatait arról a korról!
Emlékezzünk rájuk mindig együtt!
(Az emlékezőbeszédet Rózsa Nóra, 11. A osztályos diákunk olvasta fel.)